Ökológiai irányzatok

 

Hagyományos tájhasználat

Munkánk során nagy hangsúlyt fektetünk a hagyományos tájhasználat, a tájban élő, vele együtt működő-azt működtető közösség megismerésére. A tájtörténeti dolgozatok, levéltári kutatások, az öregekkel készített mély interjúk és a régi térképek tanulmányozása, beszédes dűlőnevek megismerése mind mind hozzájárúl ahhoz, hogy munkánkat az adott tájról felhalmozott ökológiai tudás alapozza meg. A tájbaillő gazdálkodási mód alkalmazásával nemcsak környezetünknek, magunknak is nagyon sokat segítünk. Érdemes megfigyelnünk a környék éghajlati sajátosságait, természeti jeleit: a jellemző növényfajokat, a domborzati viszonyokat, a napsütés – és csapadékmennyiséget, és még sorolhatnánk az elemeket, melyeket érdemes számításba vennünk. Ezek együttesen mind meghatározzák, hogy a tájegység mire rendeltetett és persze azt is, hogy a teremtés mely elemeiben vehetünk részt mi magunk is sikerrel.

Alkalmazkodó gyümölcsészet

Az alkalmazkodó gyümölcsészet szépsége abban rejlik, hogy megfigyeljük, majd hozzáigazodunk a gyümölcsös természetes működéséhez, törvényszerűségeihez.                     Az alkalmazkodó gyümölcsészet leírójának, Lantos Tamásnak gondolatait megidézve, az alkalmazkodó gyümölcsészet rendszerének lényege, hogy a gyümölcsész a tájban teret biztosít a haszonvételeknek és az alkotó munkának, ugyanakkor nem sérti a táj természetes fejlődési, működési rendjét. Így válik a gyümölcsény a tájak multifunkcionális fejlődési tényezőjévé. A gyümölcsös szerkezetére jellemző, hogy az ember tudatosan és tervszerűen a természetes szukcesszió nyomán létrejövő tagoltsághoz hasonló, ligetes szerkezetű, mozaikos egységekre tagolja a teret, mely egységek jelentős önirányítással, termelő-fogyasztó rendszerekkel és elhatároló összekötő elemekkel rendelkeznek. Ezen alrendszerek autonómiája, stabilitása és biológiai valamint szerkezeti diverzitása, ugyanúgy, mint a természetes élőhelyeken, hozzájárul az egész gyümölcsös rendszerének stabilitásához. A gyümölcstermő növények az emberi haszonvétel szempontjából karakternövényei a gyümölcsénynek, de a növényegyüttesek valamennyi tagja funkcióval rendelkezik, teszi a dolgát, növeli a biológiai sokféleséget, ezért a gyümölcstermő növények mellett a magukat jól érző helyi élőlényfajok betelepülésének engedése, elősegítése illetve betelepítése is szükséges. 

Forrás: Lantos Tamás: Dráva menti gyümölcsészet

 

Erdőkertek

”A Föld akarata az erdő” (Szabó Lőrinc).

A vegetációrekonstrukció alapján a Kárpát-medence mai rekonstruált természetes vegetációjában az erdők és a csak nagyon kis területet elfoglaló cserjések együtt mintegy 95%-ot tennének ki, míg a fátlan társulások mindössze 5%-ot. Ezért is munkálkodunk a falvak gyümölcsfaerdővé alakításán kívül különböző ültetvények, legelők, mezőgazdasági területek fásításán. Az Agrárerdészeti Rendszerek kiterjedt kutatásának hála manapság egyre több gazda választja ezt az utat.

Egy erdőkert élete – akárcsak a természetes erdőké – igencsak gazdag és sokrétű lehet, ám nem mindegy, hogy az emberi kéz milyen közreműködőnek bizonyul a folyamatban. Egy erdőkertben megvan a lehetőségünk arra, hogy egy olyan egyensúlyt teremtsünk a termő növények, gyümölcsfák és veteményes kert között, mellyel nemcsak az élőhelyek sokféleségéhez járulunk hozzá, kihasználva a különböző növények egymásra gyakorolt ökológiai hatását (erősítve ezzel a kert immunrendszerét is), de az betakarítható termények sokféleségét is nagyban növelni tudjuk.

Permakultúra

A teremtésben mindennek megvan a maga rendeltetésszerű helye és minden észszerű, még akkor is, ha elsőre nem értjük meg a lényeget, nem látjuk át a rendszereket. A permakultúra szemlélete arra igyekszik válaszokat adni, hogy a természetben mi a haszna és szerepe a különböző élőlényeknek, a különböző élőhelyeknek, hogyan függ össze a kerten belül is sok apró rendszer, szimbiózis, együttműködés. Az egész permakultúrás alkotást régi bölcsességek, hagyományok, kertész-furfangosság és leleményesség hatja át.

Az alapgondolat kidolgozója Bill Mollison: „A permakultúra kifejezéssel egy integrált, folyamatosan, szukcesszíven fejlődő, az ember számára hasznos növények és állatok ökológiai kapcsolathálozatán alapuló rendszert neveztük meg.”

„A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.”

A permakultúrás gondolkodás a gazdálkodás valamennyi elemét egységes ökológiai rendszerként kezeli. A növények, állatok, építmények, domborzat, táj, és vízrajzi adottságok szorosan összefüggnek egymással és kölcsönösen előnyös kapcsolathálózat alakul ki közöttük. Így az egyes elemek produktivitása, használhatósága javul, a ráfordítás pedig csökken. A permakultúra célja, hogy az ember számára hasznos fajokból hozzon létre ökológiai rendszereket, és csökkentse az emberi szükségletek megteremtésének ipari hátterét, energiaigényét, környezetromboló hatásait.

A permakultúra az emberi élőhelyek és mezőgazdasági rendszerek olyan kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza, veszi mintául. A rendszer minden egyes elemét annak szükségletei, általa nyújtott hasznok, és alapvető tulajdonságai által összehangoltan illeszti az egészbe. A részek közti szinergia a hulladék, az energia-, valamint az emberi munkaerő szükséglet minimalizálásával valósul meg.

Biodinamikus  Gazdálkodás

Az Antropozófiai Társaság kísérleti szekciója által Rudolf Steiner 1924-es „A mezőgazdaság fejlődésének filozófiai alapjai” címet viselő előadássorozata alapján kidolgozott termelései rendszer, mely a gazdaságot zárt rendszerű, önálló egységnek szervezetnek tekinti, melynek szervei a talaj, a növények, állatok és az ember.

A biodinamikus munka középpontjában helyet foglaló preparátumok használata hozzásegíti a földművelő embert, hogy a gazdaságban megjelenő kihívásokra ne csak a fizikai érzékelése korlátai közé szorítva keressen válaszokat, hanem az évkörbe illeszkedve a finoman ható kozmikus hatásokat figyelembe véve segítse a fizikai világ hátterében működő erőket.

A Földi életet a körülöttünk lévő Kozmikus hatások dajkálták, formálták, amióta csak megszületett. Egészséges növényekből készült táplálék, az ebből adódó egészséges emberi szellem abban az esetben jöhet létre, ha összhangba kerülünk önmagukkal és a valósággal, döntéseinket, cselekedeteinket a Kozmosszal hangoljuk össze.

Eme ősi tudás kísérletekkel igazolható, a mai modern ember  számára  is feldolgozható vizsgálataival Maria Thun foglalkozott,  hihetetlen precizitással megáldva. Mindenképpen az ő nyomdokain készült, a Magyar Biodinamikus Egyesület gondozásában megjelent Thun –féle Vetési naptárat érdemes használni.

Pro Sylva erdőgazdálkodás

Amikor az ember természetközeli ligetes gyümölcsfaerdő létrehozásán fáradozik, érdemes megfogadni
Dr. Bartha Dénes és Dr. Oroszi Sándor erdőkezelési tanácsát, miszerint:
„A legjobb tanítómester a természetes úton keletkezett és működő őserdő, melynek összetétele, szerkezete és jellemző folyamatai útmutatásul szolgálhatnak a természetkímélő erdőkezelési módszerek kidolgozásához”

Sok olyan eleme van a természetes erdőgazdálkodásnak, amely az alkalmazkodó gyümölcsös érett rendszerré formálódásának hosszú idejét lerövidítheti, a biodiverzitás növekedésére jelentősen rásegít.
A fajösszetétel mellett a faállomány geometriai szerkezete biológiailag elsősorban azért fontos, mert a faállományt alkotó fák, cserjék, bokrok és egyéb fásszárúak méretüknél fogva alapjaiban szabják meg, hogy adott erdőben milyen lényeges fizikai, kémiai és biológiai folyamatok és állapotok, vagyis milyen „habitatok” jöjjenek létre, és ennek következtében az erdőben milyen élőlények találják meg létfeltételeiket.
A biológiai jellemzők közé a fákon található odúk száma, a koronában található élő és száraz, elhalt ágak mennyisége, vízhajtások mennyisége, lombozat és oldalágak mennyisége, a kéreg mennyisége és minősége, a holt fák száma és azok méretei, a kidőlt fák tányérjainak mennyisége.
Élőhelyszerkezeti elemek a kaszált rét, kaszálatlan rét, évelő kultúra, egynyári kultúra, magára hagyott részek, laza koronájú idős facsoportok, elegyfajok, alászorult – torz növekedésű fák, bogyós cserjék, beteg, álló-fekvő holt fák, elszórtan található odvas fák, csoportosan található odvas fák, szoliter fák, zavartalan téli párzási, költési területek, sziklás-homokos felületek, kidőlt fák földlabdás gyökérzete, kidőlt fák tányérja, vizes élőhely. Valamint ezen élőhely szerkezeti elemek mesterségesen létrehozott megfelelői: ülőfa, madárodúk, denevérodú, kőkupacok, gallykupacok, természetvédelmi farakások, „rovar-hotel”, mesterséges tavak.
Nagyon fontos a fent említett élőhelyszerkezeti elemek térbeli mintázata, hiszen egymástól elegendően kis távolságon belül kell elhelyezkedniük, hogy a sokféle élőhelyszerkezeti elemet igénylő fajok túlélési esélyei megfelelőek legyenek.

A Pro Silva Hungaria célja a folyamatos erdőborítást fenntartó erdőgazdálkodás szakmai támogatása. A mintegy 100 tagból álló társadalmi szervezet a Pro Silva elveknek elkötelezett erdőgazdálkodókból, természetvédőkből és ökológusokból áll. A Pro Silva elveknek megfelelő erdőgazdálkodás a minőségi faanyagtermelés mellett biztosítja az erdei biodiverzitás és az erdei ökoszisztéma funkciók folyamatos fennmaradását. Ez a gazdálkodási mód biztosítja az erdők gazdasági, védelmi és közjóléti rendeltetéseinek harmóniáját.

Forrás: Frank Tamás: Természet-Erdő-Gazdálkodás

Gertrud Franck

Gertrud Franck a növénytársítások kutatásának egyik legnagyobb modernkori úttörője a bio-zöl dségtermesztésben. Az álltala kidolgozott rendszer nagyon egyszerűen alkalmazható, nagy segítség főleg kezdő zöldségtermesztőknek, de gyakorlott ökogazdáknak is érdemes megfogadni tanácsait.

Mélymulcs

Gyulai Iván: Mélymulcs – ember és környezetkímélő kertgazdálkodás, részlet:

“Mire számítsunk a módszer kapcsán?

A talaj téli takarása fölöslegessé teszi az ásást, szántást, hiszen az ötven-hatvan centiméter vastag
mulcs alatt az élővilág fellazítja (felássa) a talajt. Ennek haszna, hogy nem kell gépi erőt használni,
nincs üzemanyag-felhasználás, és ebből származó emisszió. A talaj takarása meggátolja a szél és vízeróziót.
A talaj takarása kizárja a talaj fagyását, vagyis a talajélet egész évben aktív. (a mulcs vastagsága a fagyhatár szerint lett meghatározva) Mivel a talaj nem hűl le, a vegetációs időszak korábbra
tevődik, a magok keléséhez szükséges talajhőmérséklet hamarabb biztosított, egyrészt mert a talaj
nem fagy meg, másrészt a komposztálódás biztosít egy megfelelő hőmérsékletet (szemben a sekély mulccsal, amikor a mulcs nem zárja ki a fagyot, de késlelteti a talaj felmelegedését a napfénymelegítő hatásának kizárása miatt). A takaró miatt egész évben kiegyenlítettebb a talaj felszín
hőmérséklete, ami meggátolja afagyváltozékonyság miatti felaprózódást, porosodást. A puha takarás még lejtőn is, meggátolja a csapadékvíz lefolyását, az utolsó csepp csapadék is a talajba szivárog. A mulcs lehetővé teszi a víz tárolását, csak a teteje szárad ki a takarónak, és biztosítja a vízellátást az egész vegetációs időszakban. A lényege, hogy a vegetációs időszakban
hiányzó kb. 200 mm csapadékot a vegetációs időn kívül raktározzuk el.
A takarás előnye a gyomok távol tartása is. Ugyan itt is átnőnek, vagy a mulcsból kikelnek gyommagvak, de ezek eltávolítása nem ütközik nehézségbe a laza szerkezet miatt. A gyomosodási nyomás is sokkal kisebb, nagyjából az eredeti 20%-a. A talajból átnövő gyomokat akkor tudjuk
megakadályozni, ha az említett talajtakarást lelkiismeretesen elvégeztük. Megjegyezzük, hogy nem szabad a teljes gyomtalanításra törekedni, bizonyos mennyiségű gyomot védőnövénynek kell
tekintenünk. Jelentősen nő a talajélet, az erős és egészséges növények, illetve az alkalmazott növényszaporítási módszerek, biztosítják a kisebb kártételt. A legjobb növényvédelem az egészséges növény, és ehhez a stresszmentes környezet vezet. A takarásos módszer csökkenti a stresszt, mivel kiegyensúlyozza a talaj felszínének a napi hőingást, és folyamatosan biztosítja a megfelelő nedvességet.
Jelentősen növekszik a növényi szerves-anyag produkció, nőnek a termésátlagok, a korábban
összezavart talajrétegezettség helyreáll, az altalajon televény talaj, fel-talaj képződik, amelynek a
vastagsága évről évre nő, és ami a bolygatás hiányában nem pusztul el.
Javul a talaj szénháztartása, javul a szénmegkötés, és csökkent a közvetlen és közvetett széndioxid
emisszió is (nincs szénveszteség, mert a talajt nem szellőzteti át a szántás, ásás). Nincs szükség
külső energiabevitelre, sem közvetlenül, sem közvetetten, pl. műtrágya formájában.”

Forrás: 

 

Masabu Fukuoka

 

A „Ne tégy semmit mozgalom élharcosa”- a természet megtermi a magáét.                        Nevéhez fűződik az agyag-mag gránátok használata, mely módszer segítségével az ipari tevékenység által brutálisan lerontott japán szigeteket sikerült újra élővé tennie.

Anasztázia

A minket körülvevő természettel teljes összhangban álló egyhektáros családi birtokok létrehozását javasolja a szibériai hagyományos tájhasználat példáján keresztül. Egy ilyen gazdaság a Szeretet tere, mely virágzó paradicsomi bőséget munkát és élhető teret kínál a családnak.